Gyaloghíd

Szemelvények a hídról megjelent cikkekből

„Az anarchia nem liberalizmus, a káosz nem sokszínűség”
Tarlós: Új városarculati elemek kellenek
MNO - PL. | 2010. szeptember 15.
Tarlós elmondta, ha megnyeri a választást, mások mellett számít Bojár Iván András városarculati tanácsnok munkájára. Jelezte: Bojár „szakmailag már bizonyított”. Kérdésre elmondta, tetszik neki Bojár gyaloghidas ötlete a Dunára, ám ez szerinte a következő négy évben nem készülhet el, mert egyelőre fontosabb dolgokra kell a pénz. (...)

Gyaloghídon menne Budára a kisföldalatti
Mit akar a Fidesz? - Budapest
Index | 2010. február 15. Szerző: Tenczer Gábor
A pesti Vigadó tér és a budai Ybl bazár közé álmodik gyaloghidat Cselovszki Zoltán. A hídon – a járókelők alatt vagy felett – a meghosszabbított kisföldalatti is átkelne Budára. Az V. kerületi főépítész szerint a főváros közigazgatásának a berlini központosított modellre kellene hasonlítania, épületeivel pedig nem Dubajjal és Manhattannel kell versenyeznie. (...)

Oké, jöhet a gyalogoshíd. De hova?
Hg.hu | 2010. február 24 Szerző: Kovács Dániel
Az elmúlt két évtizedben számtalan alkalommal merült fel urbanistákban, politikusokban, de még egyszerű városlakó civilekben is: Budapesten gyalogoshíddal kéne összekötni a Duna két partját. Az ötlet két részre osztja a véleménnyel rendelkezők táborát. Akadnak, akik csípőből elutasítják, mondván: jobb célra is lehet költeni az erre szánt milliárdokat. (...)

Szolnokon épül az első hazai gyaloghíd
Vasárnapi Hírek | 2009 december 26. Szerző: Bóday Pál
Európa közepes és nagyvárosaiban szinte mindennapos látvány, gyakori használati eszköz. A mi magyar nagyvárosainkban viszont hiánycikk. Talán ezért is kerítettek olyan nagy ünnepséget nemrégiben Szolnokon az első hazai gyaloghídnak, a Tiszavirág hídnak az alapkőletételénél. (...)

Akiket a Fidesz kitelepítene Budapestről
Heti Válasz | 2009 november 27. Szerző: S.A.
A legnagyobb érdeklődést a Nyugati pályaudvarra tervezett múzeumnegyed mellett az Orbán Viktor által is említett dunai gyaloghíd ötlete váltotta ki. A Várkert és a Vigadó tér közötti gyaloghidas elképzeléssel először az SZDSZ-es Bojár Iván András állt elő hat éve, ám Tarlósé egy másik terv átvétele: szinte egy az egyben a volt ELTE-rektor Klinghammer István és az építész Finta József 2005-ös álmáé.

Homályba vesznek Orbán Viktor álmai
Stop.hu | 2009. október 20. Szerző: P.G.
Egyelőre homályba vesznek az Orbán Viktor Fidesz-elnök által Budapestre álmodott gyaloghíd részletei, amelyet a párt hatalomra kerülése után építtetne, a pártelnök által adott egyik korábbi lapinterjúban elmondottak alapján. Orbán korábban úgy fogalmazott, kormányra kerülve többek között "a lerombolt, elpusztult Ipoly-hidak építése mellett Budapesten egy gyaloghidat is szeretnénk építeni." (...)

Gyalogoshídreneszánsz
HVG | 2009 október Szerző: Vajna Tamás
A nagyvárosokat élhetőbbé tevő gyaloghidak nemzetközi divatja Magyarországra is begyűrűzött – legalábbis már nem csak építészeti, de politikai fórumokon is beszélnek róluk. Az építészeti korszellemre is ráérzett a kormányzati szerepre készülő magyar ellenzék vezére, amikor egy múlt heti lapinterjújában egy közeljövőben Budapesten felépítendő dunai gyaloghidat vizionált.(...)

Plázs, uszálystrand, gyaloghíd,strand a Citadellán, kávéház a Duna-meder alján – mi lesz még?
Heti Válasz | 2009. július 13. Szerző: Szerző: S. N.
… nem fukarkodott látványötletekben Budapest pályázata sem, amellyel Európa Kulturális Fővárosa kívánt lenni. A Víz és metropolis című tervezet (programigazgató: Bojár Iván András) koncepciója szerint nagyobb hangsúlyt kívántak volna adni a budapesti életmód, a város sajátosságaiból fakadó populáris kultúra bemutatásának és népszerűsítésének. A pályázatírók szerint az első budapesti plázs áttörést jelentett az alulról jövő kezdeményezések önkormányzati támogatásában, és ehhez hasonló fordulat volt, amikor – a városi élettér újraértelmezésével – a gyalogosok a hétvégékre visszafoglalták a Lánchidat. Ezzel a folyamattal párhuzamosan jelentek meg a város új színfoltját adó teraszos kávézókkal teli, mediterrán hangulatú negyedek. A pályázat ezt a tendenciát erősítette volna fel, amikor a közterek városi élettérként való újraértelmezését állította a középpontba. A Budapest 2010 programsorozat alapgondolata a “játék a vízzel” lett volna, melynek révén a folyó életre kel, megelevenedik, köztérré válik. Felbukkant a pályázatban Bojár Iván András régi vágya, amely szerint szükség van a belváros közelében egy olyan hídra, amely “vízközelségével és új szerkezetével újradefiniálja az átkelés élményét”. Ez lehet ideiglenes pontonhíd, uszályokból álló hajóhíd, de létrejöhet a tervezetben szereplő “pozitív és negatív struktúrák” összerendezéséből is.

Gyalogos híd a Dunán. A szigetmonostori megépül, de mi lesz a budapestivel?
Urbanista.blog.hu | 2008. szeptember 15. Szerző: ~dá~

Fidesz-hidak A legutóbbi parlamenti választásokon két gyalogoshidat is ígért a Fidesz Új Budapest-terve a fővárosnak. A fent említett mellett egy különlegeset a Vigadó tér és a Várbazár közé, melyen keresztül a kisföldalatti is átment volna a Széchényi Könyvtár alatti végállomásához. Erre a vonalra azonban már többször is terveztek gyalogos hidat - mindannyiszor különlegeset.
"Károly-híd" Ennek az ötletével 2003-ban rukkoltak elő Bojár Ivánék, de a sok SZDSZ-prominens támogatása ellenére sem tudták elfogadtatni a városházán. Az elutasítás indoklása szerint sem városképileg, sem technikailag nem volt kifogástalan az elképzelés. Budapest "Károly-hídja" szintén S alakú lett volna, ráadásul kétszintes: felül parkokkal, alul boltokkal.
Csavart csövek A Szeretem Budapestet mozgalom pályázatára is érkezett erre a helyszínre egy terv ami három egymásba csavarodó csőből álló hidat mintázott. A négy méter átmérőjű csövek közül az egyik – egy gyalogos– az alsó rakpartokat kötötte volna össze, míg a felső rakpartok között két másik csövön lehetett volna átkelni: az egyiket gyalogos, a másikat kerékpáros közlekedésre tervezték.
Budapest 2010 Nincs budapesti pályázat gyaloghíd nélkül! Az európai kulturális főváros elnyerésére beadott pályázatban éppen a Szabadság-hídtól délre a buborékosított Közraktárak mellett jelenik meg a kétszintes változat, ezúttal burokban.

Budapesti kriticizmusok - Budapesti paradigmaváltás IV
WérGida | 2007. október 11.
… E kriticizmus szélesebb társadalmi erőtérbe került egy esztendővel később, amikor a Népszabadság állandó építészetkritikai rovatot indított, melynek szerzője Bojár Iván András volt. Noha Bojár épületkritikákat írt, az egyes jelenségeket már olyan széles kontextusba helyezte, hogy rendre a városi környezet alakulásának is figyelmet szentelhetett. A komoly áttörést 1998-ban, az Octogon magazin elindulása jelentette, ahol úgyszintén Bojár kézjegyével, a szerkesztőségi cikkek olyan alapvetően budapesti témákat is érintettek, mint az új Művésztek Palotájának helykijelölése, vagy a nemzeti építkezésének leállítása, publikálva a korabeli viccet: „Hol lesz az Új nemzeti? A négyes metró végállomásánál.” Az újságot egy rendkívül szűk kör olvasta így „értelmiségi belügynek” volt tekinthető az a Demszky Gáborral 2000 nyarán közölt interjú is, melyben Bojár – utólagos visszhang nélkül – rákérdezett az azóta unalomba döccent toposzok egy részére: miért nincs sztárépítészet Pesten, miért nincsenek jelértékű új épületek, miért nem él a főváros az építészeti turizmus eszközével, miért nem ír ki a Főváros nemzetközi tervpályázatot a kulcsfontosságú területeinek beépítésére? Az interjú, és Bojár Iván András külföldi sztároknak a hazai szerepeltetése irányába tett erőfeszítései egy ambiciózus lapszerkesztő olyan küzdelmét is dokumentálta, aki érthetően lobbizik azért, hogy saját lapjának biztosítson megfelelő, hazai „alapanyagot”. (…)
2003 őszén, az EU csatlakozás megünneplésére Bojár Iván András – történjen már végre valami – egy belvárosi gyalogoshíd koncepcióját publikálta a Magyar Hírlap címlapján, melyet a Főváros – mondván az nem több, mint egy elfektetett bevásárlóközpont – elutasított. (…) reakcióként erre – kifejezetten a városvezetésnek címezve – megírta a Három „T” (Tehetetlenség, Tunyaság, Tehetségtelenség) című cikkét az Octogon 2003/5-6 számában. (Erre Schneller István a HVG-ben reagált a Három „B” – Betegség, Butaság, Bűnnel).
2004-re még jobban felpörögnek az események. Bojár Iván András a 2004/4-es Octogonban a Közmunkatanács bevezetésének szükségességéről ír, megalakul a Szeretem Budapestet mozgalom, megjelenik a Hogyan épüljön Budapest? című kötet. E kriticizmus uniszónójaként a 2005-ös év végére az elektronikus média is felfedezte magának a témát, ami - érdekes módon - egyben a kritikai attitűd stagnálását is eredményezi. Hiába inog 2005 tavaszán heti rendszerességgel Schneller István főépítész széke, a kriticizmus fárasztó redundanciájaként a Fővárossal kapcsolatos ötletelések ugyanis ekkor egymást oltják ki. Történik ez annak ellenére, hogy ekkor - vélhetően a választási készülődések okán is már éppen egy tucat szocialista polgármester sürgeti a fővárosi főépítész leváltását. Szerintük Schneller István maradisága, rugalmatlansága az akadálya több nagyszabású ingatlan fejlesztési terv megvalósulásának, és a kerületek milliárdos bevételektől esnek el, mert a tőke nem várja meg, amíg a főváros lassú malmai kiőrlik a jó kis településszerkezeti terveket.

Vakmerő városok után kullog a fásult Budapest
Origo | 2007. április 5. Szerző: Izsák Dániel
Újító elképzelésekkel állt elő néhány éve Bojár Iván András az Octogon építészeti magazin főszerkesztője, aki – egyebek mellett – gyalogoshidat álmodott a Várkert és a pesti Vigadó közé. A jelképnek és a Vár újjáélesztésének szánt híd hatalmas vitát váltott ki: a korábbi fővárosi főépítésznek sem tetszett és azóta nem is épült híd sem ott, sem másutt.
Úgyse fog sikerülni?
Bojár tavaly ősz óta fővárosi képviselő és városarculati tanácsnok lett, és most a hasonló tervek kidolgozása a feladata. "A magyarok általában semmiben sem vakmerőek. Nem tudom miért, de inkább konvencionális gondolkozásúak, nem túl invenciózusak és bátortalanok. Az egyedi kezdeményezéseket pedig kiölik" – mondta Bojár az [origo]-nak, hivatkozva a bejegyzett magyar szabadalmak és újítások, tényleges és európai összehasonlításban is csökkenő számára.
Hasonlóan vélekedett a volt főépítész is. "Ez a mai magyar társadalom tükre. Az épített környezet leképezi azt a társadalmi közeget, amelyben élünk. Ha megállok az egyetemvárosban és átnézek a millenniumi városrészre, akkor azt mondom, ennek az arculata híven tükrözi az elmúlt 16 évet. Az összes önkényeskedést, pitiánerséget, áskálódást, ugyanakkor a jóakaratot, lendületet, szándékot is. Nem lehet kibújni a bőrünkből, ilyenek vagyunk" - nyilatkozta távozásakor Schneller.
Pedig van ellenpélda Bojár szerint is, a "Lánchíd a maga korában vakmerő ötlet volt". Igaz, "keddről szerdára nem lesz csoda" – fogalmazott frissen szerzett tapasztalatairól, és a rengeteg érdek összehangolásáról. Ennek ellenére Budapest "hatalmas üzleti lehetőség" Magyarországnak, az "egyetlen dolog, aminek van neve, karaktere a világban".
Bojár szerint meg kell nyitni a várost a nemzetközi sztárépítészek előtt. "Be kell hozni az értékeket, mert az ilyen épületeknek önmagán túlmutató értékük van: azt üzenik a világnak, hogy a város üzletelni akar, várja a kiválóságokat, kapcsolatba akar lépni a világgal" - mondta. A lényeg, hogy az itt lakóknak "sok örömöt, impulzust" adjanak és a "közösség végre azonosulhasson a városával" - tette hozzá.

"Mindenkivel jóban vagyok" – Cselovszki Zoltán portréja
Magyar Narancs | 2006. június 22. – Szerző: Bogár Zsolt
A város gondjait ma - politikai hovatartozástól függetlenül - mindenki ugyanúgy látja, és a válaszok is hasonlók. Azt, hogy a várost észak-dél irányban a Duna felé kell fordítani (Cselovszkinál például egy pesti és egy budai Duna-korzóval), vagy hogy Budapest magját jobban össze kell kötni a külső kerületekkel és az agglomerációval (az ÚBT Budapest újraegyesítéséről beszél) - abban sok új nincs. A pártok minimálprogramja szinte ugyanaz, és abban is egyetértettek, hogy a fővárosnak szerződést kell kötnie a kormánnyal a szükséges beruházások társfinanszírozásáról. Igaz, az ÚBT-nek van némi szociológiai-kulturális stichje, nemcsak a közlekedési fejlesztéseket hangsúlyozza, és Cselovszki a szerződésnél erősebbet, Budapest-egyezményt javasolt minden mértékadó párt aláírásával, hosszú távra garantált fejlesztési irányokkal.
Cselovszki - még az Új Budapest Központ indulása előtt - maga is eljárt azokra a találkozókra, melyek Bojár Iván Andrást (építészkritikus, az Octogon szerkesztője) és a többi, vegyes politikai kötődésű társalapítót (Gerő András történész, Fürjes Balázs, a Budapest Aréna és a Budapesti Olimpia miniszteri biztosa, Melis András, a Pesti Est tulajdonosa stb.) a Szeretem Budapest Mozgalom (SZBT) létrehozására sarkallták.
Ismerősei közül többen elmondták, hogy Cselovszki szabadon csámborog a szellemi műhelyek között. Nyitott, párbeszédre kész, és építkezik is az ott hallottakból. Cselovszkit egy fideszes ízű, de széles körben szerethető fővárosi fejlesztési és kommunikációs stratégia kidolgozására kérte fel Orbán (lásd erről keretes anyagunkat). Az Új Budapest Tervre hatott például a Charles Landry- és Richard Florida-féle "kreatív város"-koncepció, amely az SZBT körüli értelmiségi kört is izgalomban tartja. (A trendi elmélet szerint egy város gazdasági és kulturális fejlődése az ott felgyülemlő tehetségtől és kreativitástól függ, és annál erősebb, minél több ilyen embert tud magához vonzani.) Ugyanezzel az értelmiségi attitűddel mozog a politikai szekértáborok között…

Különös jelek Budapesten
Hírszerző – 2005. október 27. – Szerző: Király Dávid
Gyalogoshíd és vízibusz – ezek lehetnének Budapest új jelképei, ha megvalósulnának a Szeretem Budapestet Mozgalom pályázatára érkezett tervek. Az építészek és laikusok számára kiírt pályázatra úszó kápolnával, függővasúttal és bringasztrádával is jelentkeztek.
Egy gyalogoshíd terve nyerte a Szeretem Budapestet Mozgalom és a Budapesti Építész Kamara pályázatát. A győztes pályamunkákat szerdán mutatták be a közönségnek. A három, sodronyszerűen egymásba fonódó csövet mintázó gyalogos- és kerékpáros hidat a 4D Építész Stúdió négy fiatal építésze tervezte.
A Vigadó teret és a Várkert Bazárt összekötő, futurisztikus híd tervének mottója: „Álmodj nagyot, (kis)ember!” A hídszerkezetet lényegében három, négy méter átmérőjű cső alkotja. Ebből egy a gyalogosok számára az alsó rakpartokat kötné össze, a felső rakpartokat összekötő csövek egyikét gyalogosok, a másikat kerékpárosok használhatnák.

Sokasodó budapesti gyalogoshíd tervek
Index/MTI | 2005. október 4.
Egyre több a gyalogoshíd terv a fővárosban. Pénz ugyan még egyikre sincs, de mindenki más helyen verné le a pilléreket.

Fantáziaképek egy fantáziátlan városban
Magyar Nemzet | 2005. október 27. – Szerző: Csontos János
Budapesti szimbólumpályázat · „Nem szeretjük, ahogy mennek a dolgok, de azt végképp nem, ha állnak”
Szeretem Budapestet. Ez nem csupán egy kijelentő mondat, hanem egy pártpolitikai áskálódásoktól független mozgalom neve is. Építészeket és laikusokat, mestereket és diákokat tömörít. Mások is elrebegnek hasonló szerelmi városvallomásokat – ez a mozgalom azonban cselekszik is. Legutóbb pályázatot hirdettek a kihasználatlan, az emberektől elvágott Dunára koncentrálva: tervezzen bárki építészeti szimbólumot az elhanyagolt Budapestnek! Kilencvenöt pályamunka érkezett be: fantáziaképek egy fantáziátlan városban. (…)
A 4D stúdió (Koszló József, Rohács Viktor, Szabó Ádám, Éles Péter, Ferenc Tamás) gyalogos- és kerékpárhídja a Vigadó tér és a Várkert bazár között kötné össze a Duna két partját. A kávéházat, éttermet, hajóállomást is magában foglaló, a hídpilléreken és a hídfőknél elhelyezendő dobozok között magát a hídszerkezetet három egymásba sodort, négy méter átmérőjű átlátszó cső alkotja az alsó és felső rakpartokat összekötve.

Budapest-víziók
Népszabadság | 2004. április 22. – Szerző: Para-Kovács Imre
Nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor és tanácsadói köre észrevette azt a rést, ahová betehetik valakinek a lábát. Demszky Gábort a főépítésze fogja megbuktatni, de ez legyen az ő baja, végül is többen vagyunk olyanok, akik nem Demszky Gáborok, mint akik igen (…)
(Budapesten) nem történik semmi lényeges évtizedek óta, és amikor valaki feldob egy használható ötletet, mint a gyaloghíd, akkor a vezetés bátran összezár, és a hidak ritmusáról mesél, miközben nem hajlandó észrevenni az idő ritmusát, melyre lehet ugyan nem táncolni, de akkor majd felkérnek helyettük valaki mást. …Budapest az élhetőség határán szteppel, és ezen nem sokat segít az új metró, mint ahogy nem dob rajta sokat a Nemzeti Színház sem, melyről érthető okokból nem sok szó esett a rendezvényen. Remélhetőleg Orbán Viktor is belátta, hogy jobb, ha a következő emlékművét nem egy takarítónővel tervezteti meg, legyünk megengedők, és fogjuk fel ezen új kezdeményezést fejlődésnek, amely – amellett, hogy lelkeket gyűjt – esetleg javítja a tarthatatlan helyzetet egy normálisan építkező, biztonságos és szerethető Budapest irányába, amiért – megjegyzéseket a szerkesztőség címére – még Orbán Viktorral is szövetkezni lehet.

Szendvicshíd Budapesten
Ma.hu | 2003. december 30. A Várbazár és a Vigadó tér közötti gyaloghidat 1998-ban Bojár Iván András, az Octogon című lap főszerkesztője találta ki. Úgy gondolta, hogy a magyar országimázst erősítő építmény közvetlenné teszi a kapcsolatot a Belváros és a Vár között. Ez kifejezetten gyalogosoknak, kerékpárosoknak szolgáló híd lenne, a sétány mentén fákkal, pihenőhelyekkel, pavilonokkal. Ezáltal a Vár zöldje szinte ráfolyna a hídra, és átérne egészen Pestig. A pesti rakparti forgalmat némileg lejjebb süllyesztenék, és a gyalogosok a Vigadó térivel azonos burkolaton sétálhatnának fel a kivitelezésében is különleges, attraktív hídra.

A híd túl messze van
Népszabadság | 2003. december 17. – Szerző: N. Kósa Judit
A Duna belvárosi szakaszára szánt gyaloghíd, a jelek szerint úgy marad puszta ötlet, hogy még csak nem is vitatkoztunk róla. Az elképzelés még azelőtt megbukik, hogy megszületett volna. Áldozatul esik annak az immár tizenkét éve érzékelhető koncepciótlanságnak, amelynek következtében a fővárost rég nem a szakmai véleményekből táplálkozó politikai akarat, hanem kizárólag a pénzzel bírók gazdasági érdeke alakítja. Egyszerűbben fogalmazva: miközben a döntéshozók energiája arra megy el, hogy megmondják, mit nem akarnak, jószerével mindenki azt épít, amit nem szégyell… Az ötletgazda ezért a kormányhoz fordult, és a Miniszterelnöki Hivatalnál kötött ki. Az ottani bizonytalankodást látatlanban leírhatja a kabinet másfél éves teljesítményén edződött újságolvasó: hogy szabad-e ilyen merészet álmodni, és mi vár ránk, ha ezzel előrukkolunk. A szakértőként bevont főváros kategorikus nemje aztán el is döntötte a kérdést.

Gyalog bizon’
Népszabadság | 2003. december 8. – Szerző: Szendrei Lőrinc
… elképzelt már gyalogoshidat Orbán Viktor is. Na és? Orbán Viktornak is lehettek jó gondolatai. Engem, s gondolom, számos budapesti embert egyáltalán nem az izgat, hogy ki, melyik párt korifeusa igyekszik majd politikai tőkét kovácsolni egy jó ötletből, hanem hogy gazdagodik-e a városom, amivel egyben az életformánk, közérzetünk is javulhat… Ember legyen a talpán, aki nekem ezek után megmagyarázza, mi szól a Vigadó tér és a Várkert Bazár közé tervezett gyalogoshíd ellen… Vagyunk jó néhányan, akik szeretünk gyalog mászkálni a városban. Gyalog bizon’ – ahogy mondja Arany János, és – akárcsak ő – mi is látunk közben ”sok kevély fogatot” – amelyekben ott szívják a kipufogógázt a hidat ellenző hetyke urak.

Új gyaloghídról vitatkozik a városvezetés
Budapest Károly-hídja 14 milliárdba kerülne

Index | 2003. december 2. – Szerző: Spirk József
Valószínűleg ötletsüllyesztőbe kerül a legújabb budapesti gyaloghíd ötlete is, amelyről pedig már a legfelsőbb városvezetésben folytak egyeztetések. A Vigadó tér és a Várkert Bazár közötti Duna-szakaszra álmodott kétszintes építmény ötlete az Index információi szerint nem váltott ki lelkesedést a budapesti építészeti vezetői körében… Az Index birtokába jutott tervezet a pontonhíd és a Budapest Plázs sikerével érvelve azt állítja, hogy "mély társadalmi igény van sétaterekre", és olyan beruházásokra, amely jelenleginél jobban bekapcsolja a Dunát a város életébe. A koncepció szerint a híd modern, környezettudatos átiratban lehetne Budapest "Károly-hídja", felső szintjén parkkal, szoborkerttel, alul pedig éttermek, üzletek várnák a Pest és Buda között sétálókat. A tervezők úgy vélik, hogy az EU-hoz csatlakozó ország számára a kapcsolódás jelképe is lehetne a híd, amely akár a belépési ünnepségek színhelyéül is szolgálhatna.

Következtetések a várostervezés szemüvegén keresztül
Tágszem (90. oldal) | 2003. május – Szerző: Bardóczi Sándor
Az új gyaloghíd a rakpartbővítés autópálya méretűvé duzzasztása ellen tiltakozik, egyben felhívja a figyelmet a város egyik legelhanyagoltabb mostohagyermekére, a Dunára és az ott rejlő kihasználatlan közlekedési potenciálra. Ez a potenciál nem a két part közötti K-Ny-i rövidtávú forgalmat kiszolgáló vízibusz járatok újraélesztésében rejlik, hanem sokkal inkább É-D-i irányú realitása lehet, amely az agglomeráció közlekedését tudná megosztani. A fő problémát ma nem a közlekedési eszköz hiánya, hanem a biztonságos, őrzött kikötőhelyek és a kiszolgáló infrastruktúra hiánya jelenti. A közlekedési káosz az európai nagyvárosok, közöttük Budapest egyre súlyosbodó problémája, amelyben a hazai városvezetés az előre menekülést választotta az említett norvég vagy francia példákkal szemben. Miközben szélesíteni igyekszik a belvárosi főhálózatokat, a ráhordó hálózatokat is tovább erősíti a 6-os út és a 4-es út autópályává bővítésével. A sugaras kapcsolatok már a külső agglomeráció határain is túlterjedtek (legalábbis tervek szintjén), mindez tovább erősíti a csúcsforgalom idei .köldökzsinór effektust., amikor is az alvóvárosokat és a centralizált központot egy-egy könnyen eltorlaszolható út köti össze. Álláspontunk szerint ezzel szemben a várostervezésnek szakítania kell a centralizációs logikával a tehermentesítés érdekében, a ráhordó hálózatok helyet szétosztó hálózatok kiépítésén kellene fáradoznia. Felmerül egy további kérdés is az egész gyaloghíd-ügy kapcsán, amely már-már madách-i mélységekbe repít: Lehet-e pusztán tagadással alkotni? Nem célravezetőbb-e az építeni vágyó tőkét egy jó gondolat mentén helyes irányba lökni, mint elzárkózva tőle lekényszeríteni egy vállalható pályáról? A cikk szándékoltan fogalmaz meg a kritika mellé megoldási alternatívákat is. Meggyőződésünk, hogy a társadalmi tiltakozások döntő többsége az országban azért nem ér el vagy téveszt célt, mert nem vázol fel alternatívát tagadása mellé. Így saját vitorlájából fogja ki a szelet, mert ez a politikai porondon legkönnyebben leszerelhető viselkedés. Tüntetni valós alternatíva nélkül kudarcra ítélt próbálkozás, ahogyan minden szabadságharc elbukik, amely csak a régi rend megdöntését tűzi zászlajára, de nem törekszik már a kezdet kezdetén reális jövőképben megfogalmazni: mi lesz azután?